Élettervezés

A TIZENHATODIK GONDOLAT



VÉTKEZŐ REMÉNY

„Gyermekeim! Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkeznék, van közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,1-2)

„Elhangzik a parancsolat: ne vétkezzetek! Ugyanakkor meg van hagyva az a lehetőség, hogy a hívő ember mégis vétekbe esik. Ez nem valami engedmény, hanem egyszerűen a valóság tudomásulvétele, nagyon is helyénvaló realitásérzékről tesz tanúbizonyságot.” (Dr. Bartha Tibor) Akit nyom ennek a sorozatos terhe, annak ez evangélium: van remény, mert Krisztus közbenjáró abban, hogy útközben a gerincet meghajlító, megtörő vétkek kemény súlya lekerüljön a bűnbánatot tartó hátáról. 

Tovább
0

A TIZENÖTÖDIK GONDOLAT



A KÖZÖSSÉG ISMÉRVE

„Gyermekeim! Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkeznék, van közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,1-2)

„A hívő közösség csak akkor tud engedelmeskedni, ha az alap egy személy, mégpedig Jézus Krisztus személye. Nem mi szabjuk meg, hogy kicsoda és micsoda lehet az alap. Hanem Isten adja alapul és biztosításul egyszülött Fiát, hogy közösségünk lehessen vele. Nem egyszeri alaplerakásról vagy annak igénybevételéről van szó, hanem időben is állandó és maradandó támaszról, biztosítékról. Krisztus a közbenjáró az Atya és a választott nép között. Jézus Krisztus és az Atya Isten oldaláról nézve tehát a reménység és bizalom biztosított. Nem ez a helyzet viszont s gyülekezet oldaláról. Éppen ez az egyik célja János első levelének, hogy védelmezze a gyülekezet tagjait attól, hogy hűtlenségbe essenek. Ha a gyülekezet élni akar, akkor az Istennel való közösséget nem lehet megszakítani.” (Dr. Bartha Tibor)

Tovább
0

A TIZENNEGYEDIK GONDOLAT



A TESTVÉRI KAPCSOLAT

1Jn János első levele testvéri kapcsolat

„Gyermekeim! Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkeznék, van közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,1-2)

Kedves, közvetlen kapcsolat kifejezésére szolgál ez a szó: Gyermekeim! Jelzi, hogy milyen a kapcsolata az idős Jánosnak a korban előrehaladott és fiatal nemzedékből álló gyülekezettel. A szeretet hangján szólítja meg őket. Jézus így szólítja meg tanítványait (Jn 13,33). A gyermek nevelésre szorul születése után. A megtért is sérülékeny. Az Istennel való közösség is veszélybe kerülhet. Sokan tagadták, ezért emeli ki. Itt nem könnyelműségre tanít (Isten úgyis megbocsát), hanem józanságra int (ne vétkezzetek, de ha valaki vétkezik, van közbenjárója).

Tovább
0

a tizenharmadik gondolat



ISTENBEN VAN ERŐM

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)

Napjainkban a bűn fogalma kezd eltűnni az emberek szóhasználatából. Ha használják is, helytelen értelmezéssel. A hívő ember tudja, hogy a bűn a Biblia tanítása szerint jelenthet törvénytelenséget, Istentől adott mértékek, korlátok áthágását vagy istentelenséget (függetlenséget) és céltévesztést. Ha ezt felismerjük, egészen másként látjuk a bűn kérdését, mint a szokásos szemlélet. Rettenetes kihatását tapasztaljuk, hiszen teherként, adósságként nehezedik az emberre. Megrontja az Isten és ember közti kapcsolatot, és így a teremtett világ életére is kihat. Ezért szabadulni akar a rá nehezedő, őt összeroppantó tehertől. Kedves Olvasó! Azért mert tele van a világ bűnnel, nem kell lemondóan vagy letagadó módon nyilatkozni róla. Lemondóan, mert nem tehetünk semmit és különben is, a másik se különb; letagadó módon, mint valami normaként feltüntetve az amúgy helytelen cselekedetemet. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít – mondja Pál. Mindenre! Arra is, amire azt gondolom, hogy nincs szükségem. Abban is, amelyben gyönge vagyok, vagy épp kudarcot vallottam. Mindent megtölthet az ige ereje. Engedd, hogy megerősödj, és ne enged, hogy feladd, vagy legyints rá!

 

Tovább
0

a tizenkettedik gondolat



VAN BŰN

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)

Oswald Chambers egyik áhítatának címe ez: Nyugodjunk bele: van bűn!  Mielőtt felszólításától megbotránkozva, és szavait félreértve beletörődnénk állapotunkba, a szerző így folytatja gondolatait: ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor – ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad – megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Jézus szavai azt mutatják meg, hogy Isten hogyan őrizheti meg biztonságosan az életünket. Könnyű tévedésbe esve úgy gondolkodni, hogy Isten az ártatlan és feddhetetlen ember megőrzését tudja szavatolni. Épp a fordítottja igaz: Isten azt tudja 100%-osan megőrizni, aki újra és újra meg akar tisztulni. Csak azokat tudja Isten megbocsátó és megtisztító munkájával őrizni az üdvösséges életbe, akik éppen azt tudják, hogy nem ártatlanok, nem tökéletesek, hanem bűnösek. Az ártatlan ember sosem megbízható, mert tagadja bűnösségét. Érted, hogy csak addig vagy biztonságban, amíg tudsz bűnösségedről?

 

Tovább
0