A KÖZÖSSÉG ISMÉRVE
„Gyermekeim! Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkeznék, van közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,1-2)
„A hívő közösség csak akkor tud engedelmeskedni, ha az alap egy személy, mégpedig Jézus Krisztus személye. Nem mi szabjuk meg, hogy kicsoda és micsoda lehet az alap. Hanem Isten adja alapul és biztosításul egyszülött Fiát, hogy közösségünk lehessen vele. Nem egyszeri alaplerakásról vagy annak igénybevételéről van szó, hanem időben is állandó és maradandó támaszról, biztosítékról. Krisztus a közbenjáró az Atya és a választott nép között. Jézus Krisztus és az Atya Isten oldaláról nézve tehát a reménység és bizalom biztosított. Nem ez a helyzet viszont s gyülekezet oldaláról. Éppen ez az egyik célja János első levelének, hogy védelmezze a gyülekezet tagjait attól, hogy hűtlenségbe essenek. Ha a gyülekezet élni akar, akkor az Istennel való közösséget nem lehet megszakítani.” (Dr. Bartha Tibor)
