Közösség = öröm
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel megtapintottunk az élet igéjéről: - és az élet megjelent, és láttuk és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. – Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk. A mi közösségünk így közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk, hogy örömünk teljes legyen." [1]” (1Jn 1,1-4)
János első levelének szerzője annak a közösségnek a tagja, „amelynek volt lehetősége arra, hogy közvetlenül hallja és lássa az élet igéjét. A személyes tapasztalat közösségi tapasztalat. A közösség új személyekkel osztja meg hittapasztalatát, hogy az Istennel való közösség ne egy szűk körre korlátozódjék, hanem legyenek egyre többen a következő generációkban is, akik Istennel és az ő Fiával, Jézus Krisztussal közösségre jutnak, és mindazokkal ily módon, akik ehhez a közösséghez tartoznak. Ez a közösség jelenti azt az örömöt, amely zavartalan volt kezdetben és azzá lehet újra a jövő iránti reménység alapján.” (Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára)
Mindenki szeretne valahova tartozni. Ki a gazdagabbak, vagy a befolyásosok, netán valaki az ország vagy lakóhelye vezetőinek, képviselőinek köréhez, vannak, akik a dolgozók érdekében kiálló hatékony szakszervezethez, s van, aki „csupán” családhoz, jó társasághoz, vagy éppen ahol önmaga illetve fontos lehet.
A fenti igeszakasz Istennel való közösségre hív. Ennek a közösségnek szilárd alapja van, amely a Szentírásban van lefektetve. Ennek a közösségnek értelme és jövője van. Gondoljunk csak a missziói parancsra (Mt 28,18-20) vagy Jézus váltságművére, amely a közösségért is történt. Ebben a közösségben (amelyről a szentíró szól!) nem emberi karriert építenek, nem pénzimádók alakulata, nincs széthúzás és önzés, azaz halottak a test cselekedetei (Gal 5,16-22). A lélek gyümölcsei, a szeretet, hűség, békesség (Gal 5,23-25) azonban annál inkább meghatározzák Isten közösségének életét. A közösség a feltétele a teljes örömnek (4. vers).
[1] „Ezeket azért írjuk, hogy örömünk teljes legyen” - A 4. versben a levél írása céljának meghatározása áll előttünk.