Közösség Istenneél és egymással

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel megtapintottunk az élet igéjéről: - és az élet megjelent, és láttuk és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. – Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk. A mi közösségünk így közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk, hogy örömünk teljes legyen.[1]” (1Jn 1,1-4)

A keresztyének közössége Istennel nem csupán oltalmat jelent az ember számára, hanem elkötelezést Isten igényének a teljesítésére; ehhez pedig a feltételt Isten azzal biztosította, hogy erre a lehetőséget a közösség számára megteremtette.

„Ennek következménye horizontális síkban a gyülekezet tagjaival való testvéri közösség, amely az egymás iránti felelősség konkrét, tettekben való megmutatkozását jelenti az adott helyzetnek megfelelően (vö. 3,16).” (Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára)

A bizonyságtevők közössége kapcsolatot teremt azokkal, akikhez szólnak, és mindnyájukból alakult közösség egyben közösség azzal is, akiről a bizonyságtétel megszólal: Jézus Krisztussal.

A szentíró azt írja, hogy aki részesül az örök életből, abból épül föl a testvéri közösség. „Ahogyan az Istentől való elszakadás az emberi kapcsolatok megrontását is magába foglalta, úgy az igehirdetés nyomán az élettel való kapcsolat mindkét közösség helyreállítását jelenti.” (Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára) Tehát közösség az Atyával és a felebaráttal.

[1] „Ezeket azért írjuk, hogy örömünk teljes legyen” - A 4. versben a levél írása céljának meghatározása áll előttünk.