VÉTKEZŐ REMÉNY

„Gyermekeim! Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkeznék, van közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (1Jn 2,1-2)

„Elhangzik a parancsolat: ne vétkezzetek! Ugyanakkor meg van hagyva az a lehetőség, hogy a hívő ember mégis vétekbe esik. Ez nem valami engedmény, hanem egyszerűen a valóság tudomásulvétele, nagyon is helyénvaló realitásérzékről tesz tanúbizonyságot.” (Dr. Bartha Tibor) Akit nyom ennek a sorozatos terhe, annak ez evangélium: van remény, mert Krisztus közbenjáró abban, hogy útközben a gerincet meghajlító, megtörő vétkek kemény súlya lekerüljön a bűnbánatot tartó hátáról. 

VAN BŰN

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)

Oswald Chambers egyik áhítatának címe ez: Nyugodjunk bele: van bűn!  Mielőtt felszólításától megbotránkozva, és szavait félreértve beletörődnénk állapotunkba, a szerző így folytatja gondolatait: ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor – ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad – megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Jézus szavai azt mutatják meg, hogy Isten hogyan őrizheti meg biztonságosan az életünket. Könnyű tévedésbe esve úgy gondolkodni, hogy Isten az ártatlan és feddhetetlen ember megőrzését tudja szavatolni. Épp a fordítottja igaz: Isten azt tudja 100%-osan megőrizni, aki újra és újra meg akar tisztulni. Csak azokat tudja Isten megbocsátó és megtisztító munkájával őrizni az üdvösséges életbe, akik éppen azt tudják, hogy nem ártatlanok, nem tökéletesek, hanem bűnösek. Az ártatlan ember sosem megbízható, mert tagadja bűnösségét. Érted, hogy csak addig vagy biztonságban, amíg tudsz bűnösségedről?