A KÖVETKEZETES ÉLET

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje. Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 1,5-2,6)

Téves úton jár az, aki úgy gondolja, hogy a mindennapok cselekedetei függetlenek a világ világosságának keresésétől. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1Jn 1,5). Ma sokan és egyre többen elválasztják Isten keresését s a vele való közösséget, kapcsolatot erkölcsi kérdésektől. Mások várják Istent, de nem hajlandók változtatni útmutatása alapján.  Így alakul ki a következő nézet, amelyről így ír Ézsaiás: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű” (Ézs 5,20).

A SÖTÉTSÉG

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1Jn 1,8)

Mit jelent ez a mondat? Amikor azt állítjuk, hogy az emberben nincs semmi sötétség? „Ez is egy (tév)út a világossághoz: mi magunk vagyunk a világosság.” (Lovas András) Mindezt másként megfogalmazva: „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje” (1Jn 1,10). Ha bűntelennek gondolja valaki magát, Istent teszi hazuggá, aki az ellenkezőjét állítva elküldte Fiát, megmentésünkre.  Amikor az ember próbál magyarázatot adni viselkedésére, könnyen a kettős mérce hibájába eshet: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – tartja a mondás. Másként: nem megbánja, hanem kimagyarázza. Maga alkotta keretek között él. De mit ér ez egy bírósági tárgyaláson? Így pusztítottak a diktatúrák, így pusztítjuk önmagunkat: saját magunk diktálásának leszünk áldozatai. Eláruljuk idővel saját magunkat. Szánalmassá válunk.  Le akarod rázni magadról a sötétség terhét?

A BŰN TERMÉSZETE

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.” (1Jn 1,8-10)

Az ördög és saját magunk munkájának eredménye, hogy bűnös voltunk oly nagyon háttérbe szorul. Akár oly módon, hogy kimondjuk, hogy nincs bűnünk, akár úgy, (miután távol vagyunk Istentől) hogy nem veszünk tudomást bűneinkről (a megkeményedett szív a bűn fölismerésére alkalmatlan), akár úgy, hogy meggyőzzük magunkat hibás döntéseink helyes voltáról. „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje” – írja a szentíró a 10. versben. Isten bűnünkkel való szembesítés után kegyelmét, szeretetét ajándékozta mindenkinek. Aki azonban nem néz szembe bűnével, az azt állítja, hogy Isten kegyelme és szeretete hazug!

HITELESSÉG

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Jn 1,5-7)

Egy ember istenismerete és cselekedete egymástól el nem választható. Bár sokan úgy gondolják, azzal, hogy valamit (valakitől és valahogyan) hallottak Istenről, az éppen elegendő, arról már nem is szólva, hogy messze tiltakoznak az ellen, hogy Isten igéje befolyásolja, beleszóljon életükbe – ahogy ezt többen megfogalmazzák. Ez nagy hiba, mert minden cselekedetünket befolyásolja az épp aktuális istenismeret, s amennyiben elhatárolódunk Istentől, magunkra maradunk és rosszul döntünk. Ezt az ige így fogalmazza meg: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot”. Hívő embernek elnevezés kevés ahhoz, hogy az ige ne nevezzen hazugnak.

Világosság

„Ez az az üzenet, amelyet hallottunk tőle és hirdetünk nektek, hogy az Isten világossága és benne egyáltalán nincs semmiféle sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig világosságban járunk, amint ő maga világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és az igazság nincs meg bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden istentelenségtől. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs meg bennünk.” (1Jn 1,5-10)

„Az ember megnyílhat vagy elzárkózhat ez elől a világosság elől, odafordulhat hozzá és el is fordulhat tőle. Szabad választásunk van, egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: csak aki beengedi magába Jézus Krisztus fényét, csak az tudja felismerni a hamis fényeket! Csak azok tudnak különbséget tenni jó és rossz, hasznos és káros, hazugság és igazság között, akik fel tudják adni a saját dicsőségük halvány fényét, akik lemondanak erről, azokat tudja igazán világításra használni Jézus Krisztus. Azoknak kölcsönadja a saját világosságát és rájuk ruházza a nevét, és így szólítja őket: „Ti vagytok a világ világossága.” Nem öncélú fény ez! Nem arról van szó, hogy te vagy a magad világossága. A hideg fény taszít. A meleg fény vonz. Erre az utóbbira van ma szükség. A sötétség ellen folytatott, sok kudarcot megért emberi próbálkozásainknak itt van az egyedüli győzelemre fordulási lehetősége. Jézus Krisztusnak, az igazi világosságnak a befogadása a megoldás.” (Dr. Fekete Károly)