KÖZÖSSÉGSZERŰSÉG
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel megtapintottunk az élet igéjéről: - és az élet megjelent, és láttuk és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. – Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk. A mi közösségünk így közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4)
Ezek a versek közösségi szempontot figyelembe vevő gondolatot tárnak elénk. Az író a gyülekezetre és saját tanúságtétele megalapozottságára koncentrál. Sokszor elmondták a teológián, hogy kiemelten fontos a gyülekezetközpontúság (pl. az igehirdetésben). Itt most ezzel találkozunk. A közösséget érő megtévesztő tanításokra válaszol: ami megformált titeket – arra hivatkozva kéri: maradjatok meg Őbenne. Hajlamosak vagyunk, hogy miután megerősödtünk, kívül kerülünk önszántunkból Krisztus erőteréből. Pedig a közösségek számára ez a bizonyos krisztusi erőtér nem csupán eszköz a bajban, hanem a közösségeket éltető erő. A közösségedben csak maradj Krisztus erejű! János erre hívja a gyülekezetét és miután azért írja, hogy mindenki öröme teljes legyen, így téged is.
