„… a pásztorok az idők szükségéhez képest biztassák a népet vagy böjtökre, ünnepélyes könyörgésekre, vagy az alázatosság, bűnbánat és hit egyéb gyakorlataira, melyeknek sem idejük, sem módjuk, sem alakjuk nincs előírva Isten igéjében, hanem az egyház ítéletére van hagyva.” – írja Kálvin. „Egyszóval azt kell megtartatnunk, hogy valahányszor a vallás tekintetében ellentmondás merül fel, melyet vagy zsinattal, vagy egyházi ítélettel kell eldönteni; valahányszor egyházi szolga választásáról van szó, valahányszor végül valami nehéz és nagyjelentőségű ügy tárgyaltatik; ismét midőn Isten haragjának a jelei mutatkoznak, mint pl. döghalál, háború, éhínség: szent és minden időkre nézve üdvösséges intézkedés az, hogy a pásztorok nyilvános böjtölésre és rendkívüli könyörgésekre buzdítsák a népet.” – folytatja.

A böjtnek három célja van:
- vagy azért élünk a böjtölés lehetőségével, hogy a testtől való bizonyos megvonás más étkezési szokásra/szabályra neveljen;
- vagy azért, hogy ilyen módon készüljünk könyörgésekre és elmélkedésekre;
- vagy azért, hogy kifejezzük Isten előtt való megalázkodásunkat, amellyel bűnvallásra készülünk.
Az első a lehető legritkábban képzelhető el nyilvános böjtölésként, hiszen nem minden testnek van ugyanakkor szüksége lemondásra, változásra (akár egészségügyi okból).
Az imádságra való felkészülés egyénnek és közösségnek is érdeke.
És együttes bűnbánatra való készülődés is fontos, hiszen egy keresztyén közösség közösen vállalja a terheket, és közösen kell bűnt vallani, amikor Isten ítélete lesújtott.
Azért köti össze Kálvin a böjtöt a(z egyház)fegyelemmel, mert amikor valami nagy dologért könyörgünk az Istenhez, célszerű böjtöt tartani, tehát fegyelmezetten (együtt) Isten elé állni, megalázva magunkat az Ő nagysága előtt. Például ApCsel 13,3: „Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.”
A böjt tehát önmagában semmi jelentőséggel nem bír, inkább mintegy megtámogatja a szándékot. (1Kor 7,5: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”) Ennek a jele volt hajdan a rabok számára a megnövesztett szakáll és haj, vagy éppen a fekete gyászruha – ezzel próbálták magukat megalázni, hogy a bíró irgalmát elnyerjék.
A böjt tehát segíti figyelmünket a lényegre terelni, hiszen – ahogy Kálvin fogalmaz – : a böjt minősége abban áll, hogy „távol legyen minden ínyencség… az ínyt gyönyöradó ételekkel ne izgassuk.”
„Mert sokkal kielégítőbb volna, ha a böjtnek egyáltalán semmi alkalmazása nem volna, mint ha azt szorgalmasan megtartják és eközben meg van rontva hamis és veszedelmes vélekedésekkel.”
Első dolog, hogy figyeljünk Jóel tanítására (2,13: „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!”) „Isten a böjtöt magában nem becsüli sokra, hacsak vele együtt nem jár a szív bensőbb érzülete, a bűnnel és önmagunkkal való igazi elégedetlenség, valódi megalázkodás és Isten félelméből eredő igazi bánkódás.” (Kálvin)
Ez azt jelenti, hogy a böjt egyfajta (külső) segédeszköz. Ne essünk tehát abba a hiába, hogy ennek a külsőségnek elegendő jelentőséget tulajdonítunk ahhoz, hogy lelkiismeretünket megnyugtassuk. (Ézs 58,5: „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának?”)
Vigyázni kell azzal is, hogy a böjtöt érdemszerző cselekedetnek vagy istentiszteletnek tartsuk, ugyanis a böjt azon célok folytán nyeri el jelentőségét, amelyre irányul.
Harmadik kísértés a böjttel kapcsolatban az, amikor valamiféle fő kötelességnek tekintjük.
Jézus Krisztus nem azért böjtölt (hivatása megkezdésekor), hogy ezzel másoknak példát adjon, hanem megmutassa/bizonyítsa, hogy az evangélium prédikálása fentről való.
Mózes és Illés is 40 napig böjtölt. Mózesnél a törvény tekintélyének megszilárdítása érdekében történt ez, Illés pedig éppen a törvény helyreállítása érdekében böjtölt.
Hármójuk (40 napos) böjtje is azt mutatja, hogy a böjt egy eszköz, valamire felkészít, nem pedig a 40 nap valamiféle betartásáról szól…