Egy sötét, nyirkos gödörben érezte magát. Végigtapogatta a gödör falát, hátha talál kapaszkodót, amely kiutat jelent a mélységből. Türelmetlenül vizsgálta a kemény, barátságtalan falat. Értetlenkedve rázta közben a fejét. Mit tegyen?
Munkatársaira gondolt, akik most otthon a kanapén elterülve nézik a tévét. Képesek lazítani. Munkamoráljukra, tájékozatlanságukra, tehetségtelenségükre gondolt. Bezzeg ő… már dühítette is, hogy holnap újra hallgatni kell őket. Olyan sokat tudnak beszélni és persze közben áll a munka.
Eszébe jutottak barátai is. Hány közülük sokáig kimarad. Vagy szenvedélybeteg. Ő csak a munkának köszönhetően ér haza később és csak a feszültség okozta stressz miatt szokott rágyújtani.
Saját és mások családjára kalandozott el figyelme. Micsoda érdektelenség övezi a családtagokat, ha a másikról van szó. Egyébként őneki most lánya színházi előadásán kellene lennie, de gödörben van.
Ahogy így jártak fejében a gondolatok, egészen helyre jött. Igazából nincs is vele semmi gond. Fölállt kedvenc foteljéből, fölbontott egy üveg bort, leült a gép elé, hogy csevegjen elérhető barátaival vagy legyen az valamelyik munkatársa, közben pedig rágyújtott. Mindez jár neki… Olyan jó velük lenni…
