Lk 15,11 Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17 Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23 Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. 27 A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.

A kétféle ember

„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ekkor hangzik el három példázat. Az elveszett juh története után Jézus így folytatta:

„Egy embernek volt két fia”. Helytelen lenne ennek alapján csak és kizárólag  „a tékozló fiú”-ról, tehát egy emberről, a hazulról elkívánkozó fiatalabb testvérről beszélni.  A történetnek az idősebb testvér épp oly fontos szereplője, mint a fiatalabb (és az apa nem kevésbé fontos, mint a fiai). Ezt támasztja alá a kezdés mellett a történeti kontextus, amelybe a szerző Jézus tanítását beágyazza. A (Lk 15) első két versben Lukács elmondja, hogy kétféle csoport gyűlt össze Jézust hallgatni. Egyfelől eljöttek a „vámszedők és a bűnösök”. Őket a történetben a fiatalabb fiú testesíti meg. Ezek az emberek fittyet hánytak a Szentírás erkölcsi parancsaira, és a vallásos zsidók tisztasági előírásaira. „Kicsapongó életet” éltek. Mint az ifjabb testvér, ők is „elköltöztek egy távoli vidékre”, amikor hátrahagyták családjuk és társadalmi hagyományos erkölcseit. A hallgatóság másik csoportját a „farizeusok és az írástudók” alkották, őket képviseli a példázatban szereplő idősebb fiú. Neveltetésüktől fogva betartották a hagyományos tanítást. Tanulmányozták és tisztelték az Írást. Hűségesen jártak istentiszteletre, folyton imádkoztak. (Sok példát találunk a Bibliában.) Lukács pontosan bemutatja mennyire más a két csoport válasza Jézus mondandójára. Az „igyekeztek” ige görög eredetijének folyamatos igeideje arra utal, hogy Jézus nyilvános szolgálata során mindvégig mintegy mágnesként vonzotta a „fiatalabbakat”. Ott voltak körülötte. Ez pedig zavarta és dühítette az erkölcsös életvitelű „idősebbeket”. Lukács ekképp foglalja össze zúgolódásukat: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Leülni és együtt enni valakivel az ókori Közel-Keleten az elfogadás jele volt. Jézus megszólítva az otthon maradt fiút, elmondja, meg akarja mutatni, hogy vak, kicsinyes, önelégült, és hogy mindez tönkreteszi a saját és a körülötte élők lelkét, életét. Feltárja az idősebbik fiú lelkét, s szívhez szóló kérés hangzik a példázat végén: - Változz meg! Látható, ha csak a tékozló fiúra koncentrálnánk, akkor egy szentimentális szósszal öntenénk le a példázatot. (Beszélnénk a kisebbik fiút ért kegyelemről...és ezzel be is fejeződött a történet kommunikálható mondanivalója.) Nos, az egykori hallgatóság nem fakadt sírva a történettől - pedig a mi, a tékozló fiúról szóló igehirdetéseink alapján nem erre gondolnánk -, sőt, felháborodott, megsértődött, feldühödött. Jézus nem a szívünket akarja megmelengetni, hanem össze kívánja zavarni a kategóriáinkat. (De ebben az a kérdés is benne van, hogy a farizeusi kegyesség közösséget tud-e vállalni az elveszettel, vagy méltatlankodva elkülönülnek.) Provokálja a közkeletű istenképet, bűn- és üdvösségfelfogást. A történet feltárja a kisebbik fiú destruktív önközpontúságát, de erősen elítéli a báty moralizáló életfelfogását is. A vallásos és a vallástalan ember egyaránt spirituálisan elveszett ember; ezt mondja Jézus: mindkét életút zsákutcába vezet – az Isten megközelítésére vonatkozó minden emberi elképzelés téves (pl. bábel tornya).

A fiatalabb és az idősebb testvérek ma is körülvesznek bennünket, a családban éppúgy, mint a társadalomban. A modern társadalom kulturális csatározásaiban újra és újra felszínre tör a különbségekből fakadó feszültség. Egyre több ember tartja a magát manapság vallástalannak, vagy éppen vallásellenesnek. Úgy gondolják, hogy a morális kérdések általában rendkívül összetettek, és gyanakvással szemlélik azokat a személyeket és intézményeket, amelyek magukhoz kívánják ragadni mások életének erkölcsi irányítását. (Gondoljunk egy vezetőre...) E szekularizált szellemiség ellenére (vagy éppen pontosan emiatt) a konzervatív vallási mozgalmak is megerősödtek. Riadót fújnak az „erkölcsi relativizmus előretörése” miatt, és készülnek a „kultúra visszahódítására” – eközben pedig épp olyan sötét alaknak látják a fiatalabb testvért, mint maguk az egykori farizeusok (pl. generációs problémák).

A fontos mozzanat itt tehát az, hogy Jézus vérig sértette a vallásosakat, de akiket elriasztott a vallásos és erkölcsi buzgólkodás, azokat vonzotta és kíváncsivá tette (pl. mint Lk 7-ben illetve 19-ben, vagy Jn 3-4-ben – a kitaszított embereket). Jézus a tiszteletre méltó vallási vezetőknek azt mondja: „a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.” (Mt 21,31)

Folytatjuk...