A második felvonás
Amikor az idősebb fiú értesül lerongyolódott és kisemmizett öccse hazaérkezéséről, éktelen haragra gerjed. „Most ő készül megszégyeníteni az apját. Nem akar részt venni a közös lakomán, amely minden valószínűség szerint a legnagyobb, amelyet az apja valaha is rendezett. A báty kint áll, ezzel pedig mindenki előtt kinyilvánítja, hogy nem bízik apja döntéseiben. Rákényszeríti az apát, hogy az maga menjen ki érte, a fiáért – ez pedig meglehetősen lealacsonyító a birtok ura és a hatalmas ünnep szervezője számára.” (Timothy Keller)
Például bosszantja az esemény költsége, irigy (az apa összehasonlíthatatlanul többet tesz, minthogy a borjú áráról szóljon a történet), s azt is gondolhatja, hogy az öccse újból örökössé lép elő (a maradék vagyon egyharmadára igényt tarthat!). Mit mond? Számol. Kimondja, hogy nem volt engedetlen. Hűséggel dolgozott. Mindig mindent megtett. Sőt, még többet! Neki jogai vannak! Mintha azt mondaná: Na, ide figyelj apám! Látod, mennyi mindent tettem! Ezzel szemben a minősíthetetlen öcsémnek borjút vágatsz? Ő ezzel a viselkedéssel volt tiszteletlen. Az ő szolgálata sem volt őszinte, számításból dolgozott – derül ki kirohanásából.
És az apa mit mond, mi a válasza? Jössz velem? Bejössz velem a lakomára?
Folytatjuk...
