Minden reggel, amikor fölkelünk, magunk döntjük el, hogyan fogunk a dolgokhoz viszonyulni. Dávid király mondta: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt 118,24) Minden reggel, minden tevékenység és munka előtt meghatározó a hozzáállásunk.

Egy történet szerint egyszer valaki elvitte a karóráját az óráshoz, megjavíttatni. Az órás, miután alaposan megvizsgálta a szerkezetet, azt kérdezte:

- Uram! Mikor szokta felhúzni az óráját?

Egy pillanatig gondolkodott a férfi, majd így válaszolt:

- Nincs meghatározott ideje. Akkor húzom föl, amikor látom, hogy már kezd késni.

Az órás a kuncsaftra nézett, rátámaszkodott a pultra, lejjebb tolta az orrán a szemüvegét, és így szólt:

- Ha reggel az első dolga az, hogy felhúzza az óráját, akkor az könnyedén ki fog bírni minden terhelést, aminek a nap folyamán ki van téve.

A Példabeszédek könyvében (8,17-ben) olvassuk: „Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresne.”

Amikor szívünket és lelkünket már reggel Istennek az életünkre vonatkozó akaratával hozzuk összhangba, illetve az Ő gondolatait és mentalitását választjuk, a napunk garantáltan eredményes lesz.

„ERŐT KAPTOK”

(Apostolok Cselekedetei 1. rész 8. verse)

Termékbemutatókat látogatunk, reklámok befolyásolják életünket – mindegyik azt ígéri, hogy általa életünk rendbe jön és megváltozik.

Étrendeket, diétákat próbálunk ki, agykontrollt tanulunk, jógázunk, meditálunk, önismereti könyveket olvasunk. Szeretnék ugyanis (meg)változni.

Van, aki előbb, s van, aki később adja föl a változáshoz kiválasztott stratégiát. Van, aki keresi egyik után a másikat. Van, aki erősebb a „kúra” alatt, s van, aki gyengébb.

Jó személyes példák állhatnak előttünk - mintegy erőt sugározva irányunkba, de a választott módszer önmagában nem tudja megadni azt az erőt, hogy életünkben igazi változást érjünk el. A kudarc minden energiánkat fölemészti. Persze valameddig eljutunk emberi lehetőségeinknek köszönhetően, de a Szentírás ígérete ennél sokkal meghatározóbb változást ígér. Sőt, az igazi, erőtől duzzadó változást a Bibliából ismerhetjük meg. Ha érdekel, olvasd tovább!

Honnan tudjuk venni az erőt ehhez a változáshoz?

Az írott igéből megtudjuk, hogy az Úr felkínálja azt az erőt, amire szükségünk van.

„Az erő szó ötvenhétszer fordul elő az Újszövetségben. Ezt használja a Szentírás a legerőteljesebb esemény leírására, ami valaha történt, ami a vízválasztó a Kr.e. és a Kr.u. között: Jézus Krisztus feltámadására a halottak közül. És a feltámadásnak ez az ereje elérhető a számodra, hogy átformálja életedet!” (Rick Warren)

Pál apostol a Fil 3,10-ben és az Ef 1,17-20-ban is felhívja figyelmünket: fontos, nagyon fontos megtapasztalni Jézus Krisztus feltámadásának erejét:

„Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához.”

„És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben.”

„Pál az erőre a görög DÜNAMISZ szót használja, ami a DINAMIT szó gyökere is. Tehát Pál azt mondja ezzel: Isten dinamitszerű erőt akar adni neked, ami képes megváltoztatni az életedet. Igen, ugyanaz az erő, ami kétezer évvel ezelőtt feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, rendelkezésünkre áll itt és most, hogy életünk gyenge pontjaiból erősségeket formáljon. A Biblia azt mondja a feltámadás erejéről, hogy képes eltörölni a múltat, legyőzni problémáinkat és átformálni személyiségünket.” (Rick Warren)

A múlt eltörléséről így beszél a Szentírás:

„És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította az útból, odaszegezte a keresztfára.” (Kol 2,13-14); „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr-, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31,34); „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

A probléma legyőzéséről pedig emigyen:

Róm 8,35.37: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” Tudod Kedves Olvasó, mit jelent a diadalmas szó? Az a diadalmas, aki az irányítás átvételével győzelmet arat.

A személyiségátformálásról pedig egy apostol jut eszembe:

Péter tudna mesélni a feltámadás erejéről: a Gecsemáné kertben még kardot ránt, pünkösdkor már prédikál. A főpap udvarában még tagad, a feltámadás után Jézus juhokat bíz rá.

Átformálja Isten ereje személyiségünket.

Az Ékes kapu előtt elhaladó Péter előttem egy szerény ember – aki csak az Úrral dicsekszik. „Péter és János felment a templomba. Arra vittek egy születése óta sánta férfit. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3,1-3)

A Baylor Egyetem kutatóinak online kiadványukban megjelent tanulmányából az derül ki, hogy a szerény emberek nagyobb valószínűséggel segítenek másoknak, mint az arrogáns személyek.

Isten kegyelméből az átalakult személyiségű, immár szerény Péter - a mai kutatások eredményei is alátámasztják: segítőkész.

A szerénység nagymértékben előre jelzi a segítő szándék valószínűségét.

Kedves Olvasó! Erőt kaptok – ígéri Jézus.

Bátran bízd rá magad erre az ígéretre, hogy a múltaddal leszámolhass, hogy legyőzhesd a problémádat, és hogy formálódni tudj.

„… a pásztorok az idők szükségéhez képest biztassák a népet vagy böjtökre, ünnepélyes könyörgésekre, vagy az alázatosság, bűnbánat és hit egyéb gyakorlataira, melyeknek sem idejük, sem módjuk, sem alakjuk nincs előírva Isten igéjében, hanem az egyház ítéletére van hagyva.” – írja Kálvin. „Egyszóval azt kell megtartatnunk, hogy valahányszor a vallás tekintetében ellentmondás merül fel, melyet vagy zsinattal, vagy egyházi ítélettel kell eldönteni; valahányszor egyházi szolga választásáról van szó, valahányszor végül valami nehéz és nagyjelentőségű ügy tárgyaltatik; ismét midőn Isten haragjának a jelei mutatkoznak, mint pl. döghalál, háború, éhínség: szent és minden időkre nézve üdvösséges intézkedés az, hogy a pásztorok nyilvános böjtölésre és rendkívüli könyörgésekre buzdítsák a népet.” – folytatja.

A böjtnek három célja van:
- vagy azért élünk a böjtölés lehetőségével, hogy a testtől való bizonyos megvonás más étkezési szokásra/szabályra neveljen;
- vagy azért, hogy ilyen módon készüljünk könyörgésekre és elmélkedésekre;
- vagy azért, hogy kifejezzük Isten előtt való megalázkodásunkat, amellyel bűnvallásra készülünk.
Az első a lehető legritkábban képzelhető el nyilvános böjtölésként, hiszen nem minden testnek van ugyanakkor szüksége lemondásra, változásra (akár egészségügyi okból).
Az imádságra való felkészülés egyénnek és közösségnek is érdeke.
És együttes bűnbánatra való készülődés is fontos, hiszen egy keresztyén közösség közösen vállalja a terheket, és közösen kell bűnt vallani, amikor Isten ítélete lesújtott.
Azért köti össze Kálvin a böjtöt a(z egyház)fegyelemmel, mert amikor valami nagy dologért könyörgünk az Istenhez, célszerű böjtöt tartani, tehát fegyelmezetten (együtt) Isten elé állni, megalázva magunkat az Ő nagysága előtt. Például ApCsel 13,3: „Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.”
A böjt tehát önmagában semmi jelentőséggel nem bír, inkább mintegy megtámogatja a szándékot. (1Kor 7,5: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”) Ennek a jele volt hajdan a rabok számára a megnövesztett szakáll és haj, vagy éppen a fekete gyászruha – ezzel próbálták magukat megalázni, hogy a bíró irgalmát elnyerjék.
A böjt tehát segíti figyelmünket a lényegre terelni, hiszen – ahogy Kálvin fogalmaz – : a böjt minősége abban áll, hogy „távol legyen minden ínyencség… az ínyt gyönyöradó ételekkel ne izgassuk.”
„Mert sokkal kielégítőbb volna, ha a böjtnek egyáltalán semmi alkalmazása nem volna, mint ha azt szorgalmasan megtartják és eközben meg van rontva hamis és veszedelmes vélekedésekkel.”
Első dolog, hogy figyeljünk Jóel tanítására (2,13: „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!”) „Isten a böjtöt magában nem becsüli sokra, hacsak vele együtt nem jár a szív bensőbb érzülete, a bűnnel és önmagunkkal való igazi elégedetlenség, valódi megalázkodás és Isten félelméből eredő igazi bánkódás.” (Kálvin)
Ez azt jelenti, hogy a böjt egyfajta (külső) segédeszköz. Ne essünk tehát abba a hiába, hogy ennek a külsőségnek elegendő jelentőséget tulajdonítunk ahhoz, hogy lelkiismeretünket megnyugtassuk. (Ézs 58,5: „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának?”)
Vigyázni kell azzal is, hogy a böjtöt érdemszerző cselekedetnek vagy istentiszteletnek tartsuk, ugyanis a böjt azon célok folytán nyeri el jelentőségét, amelyre irányul.
Harmadik kísértés a böjttel kapcsolatban az, amikor valamiféle fő kötelességnek tekintjük.
Jézus Krisztus nem azért böjtölt (hivatása megkezdésekor), hogy ezzel másoknak példát adjon, hanem megmutassa/bizonyítsa, hogy az evangélium prédikálása fentről való.
Mózes és Illés is 40 napig böjtölt. Mózesnél a törvény tekintélyének megszilárdítása érdekében történt ez, Illés pedig éppen a törvény helyreállítása érdekében böjtölt.
Hármójuk (40 napos) böjtje is azt mutatja, hogy a böjt egy eszköz, valamire felkészít, nem pedig a 40 nap valamiféle betartásáról szól…
 

"1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt." (Lukács evangéliuma 5. fejezet)

Kedves Olvasó!

Ma már rengeteg önfejlesztő könyv, szakember, tréner és különböző tréning hirdeti, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból és változzunk. (Egyébként szerintem elméletben divat lett változni.) Természetesen ez a jelenség a templom falai között is megtalálható - még ha ezt másként is fogalmazzuk meg: hiszen megannyi bibliai szereplőn keresztül hirdetjük ezt.

Amíg csak beszélünk vagy olvasunk róla, addig gyerekjátéknak tűnik az egész. Gyakorlati szinten azonban hamar rájövünk, hogy változni nehéz, különösen, ha jól bejáratott szokásainkról van szó. Ilyenkor szembesülünk a rugalmatlanságunkkal, lélektani határainkkal, és máris megszületik a "béna vagyok" és az "ehhez kevés vagyok" érzése. Ezt így olvassuk a történetben:

"Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit."

Azt, hogy miként viszonyulunk egy változáshoz, nagyban befolyásolja a környezetünk, amely körülvesz minket. Mindenki valamilyen rendszer részét képezi, ami lehet például a család, a gyülekezet, az iskola, a munkahely vagy a társadalom. Ezek így vagy úgy, de hatással vannak ránk. Befolyásolják a viselkedésünket, a világnézetünket, a hangulatunkat, közvetett módon pedig a teljesítményünket, valamint a  testi és mentális jóllétünket.

Vannak, akik passzív "elszenvedői", míg mások aktív közreműködői a változásnak. Passzív "elszenvedőként" tekintünk például az évszakok váltakozására vagy az idő múlására - hiszen erre nincs hatásunk. Ezzel szemben aktív közreműködőként veszünk részt például élmények gyarapításában, amikor beadunk egy külföldi ösztöndíjra egy pályázatot vagy aktív közreműködőként veszünk részt egészségünk alakulásában sporttal vagy tudatosabb vásárlással.

Ha belegondolunk mindkét hozzáállás bennünk van, csak abban különbözünk, hogy melyik szerep (tehát a passzív és az aktív) milyen arányban jelenik meg. Péter aktív közreműködője élete alakulásában/alakulásának:

"Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester,, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat."

1. A habverő szakasz

Ahhoz, hogy a változás elkezdődjön, szükség van egy új ötletre vagy egy olyan külső tényezőre, ami elég nagy kényszerítő erővel bír ahhoz, hogy beindítsa a folyamatot. Az ember sokszor azért nem mozdul ki a komfortzónájából, mert a motivációja nem elég nagy. De ha bejön egy tényező, ami kimozdítja (akaratlagosan vagy akaratlanul), az olyan, mint amikor egy habverő egyszer csak váratlanul és határozottan belecsap a mozdulatlanul álló, gondosan kimért alapanyagok közé. Ez a kimozdító erő lehet például a tükörben látott képével való elégedetlenség, esetleg egy diagnózis vagy egy érzelmi hullám. Péter esetében ez Jézus szava volt, ami kapcsolatban volt munkájával:

[Jézus] "beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!"

2. A káosz

Ha sikerül felülni a változás hullámvasútjára, akkor ezt követi a káosz. Ez az állapot leginkább arra hasonlít, amikor a habverő összekeveri az alapanyagokat, és megszületik egy alaktalan, nyúlós trutyi, ami még csak nem is sejteti, hogy valaha egy esztétikus édesség lesz belőle. Ez a szakasz természetes és elengedhetetlen ahhoz, hogy a változás megszülessen. Ha mederben tudjuk tartani és nem uralkodik el rajtunk, akkor jótékony hatású, még ha az adott pillanatban nem is tűnik kedvezőnek. Ez egy képlékeny stádium, amikor is érdemes az érzelmeinkre helyezni a figyelmünket, és tudatosítani a változással kapcsolatos félelmeinket. Erre az önvizsgálatra azért van szükség, hogy aktiválni tudjuk azokat a belső stratégiáinkat, amikkel meg tudunk küzdeni a helyzettel. Ha ez megvan, kételyeink eloszlatásával képesek leszünk elköteleződni a változás mellett. Péter sem volt kivétel, úrrá lett rajta a félelem és úgy érezte, hogy ez a csoda összezavarta: 

Jézus szavára amikor Péter kivetette a halászhálót, "olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik... Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt."

Biztos? Kell ez nekem? - tesszük föl ilyenkor a kérdést. Kedves Olvasó készülj fel, tudd: itt mindig sátrat ver az ördög és valamivel mindig igyekszik fölhívni magára a figyelmet. Megjelenik. Mit tegyünk? A belső stratégiát említettem.

De mi az? 1.) Például, ha leleplezem a hitetlenségem. 2.) Vagy/és próbálkozom: imádságokkal körülvett kísérletezés útján. Itt van ez a Jézus, aki különös és újszerű dolgokat mondott. Mi történik azzal, aki (kísérletből) rááll erre az útra? Mi, keresztyének, Jézus Istenében hiszünk. Az irgalmas, türelmes, jóságos Istenben. Az emberlét gyógyulását munkáló Istenben. Mi ebben az Istenben hiszünk és ehhez az Istenhez ez az út vezet: Jézusra figyelni, tanításait imádkozva kipróbálni. És bizonyos vagyok afelől, hogy aki erre az útra lép, az elérkezik oda, hogy Jézus Krisztusnak azt mondja: "Én Uram és én Istenem!" Ez legyen az a bizonyos belső stratégia, amely segítségével meg tudunk küzdeni a káosszal. Ezután tudunk csak érdemben továbblépni. 

3. Vigyázat, forró!

Ezek után már elmondhatjuk, hogy az alapanyagok (amit korábban a habverővel összekevertünk) kerek egészt alkotnak, azaz megtörténik a változás elfogadása, a nézőpont- és szemléletváltás. Világossá válik, hogy mi hasznunk származik a változásból. Így az addigi problémák lehetőséggé alakulnak át. Ez azonban - csakúgy, mint a frissen kisült kedvenc - egy kifejezetten sérülékeny állapot, hiszen akár egy kudarcélmény hatására is könnyen gondolhatjuk úgy, hogy erre az egészre semmi szükség. Összeeshetünk, mint a sütőből kivett sütemény, és félhetünk is, hogy megégetjük magunkat.  Ilyenkor könnyű feladni. Azonban ne felejtsük el, hogy ebben a szakaszban a kiinduláshoz képest egy jóval érettebb, stabilabb állapot jött létre. Ebben már megtalálhatjuk azokat a támpontokat, amelyek biztonságossá és szerethetővé teszik számunkra az új helyzetet. Péter Jézus elhívásában találta meg:

 "Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt."

Eszközök

Kedves Olvasó! Ami még mindenképpen hozzátartozik ehhez a folyamathoz, az az, hogy ahogyan egy elkészítendő ételt lehet többféleképpen fűszerezni, ízesíteni, úgy a változásnak is vannak fűszerei, többféleképpen lehet ízesíteni, annak érdekében, hogy az eddig elhangzott folyamat szakaszai közötti átmenet gördülékeny legyen.

Például szükségünk van kreativitásra, ami pont egyfajta változásra való tettrekészség. Ezzel rokon az improvizációs készség, ami a káosz időszakában különösen fontos. Ez az időszak magával hoz sok váratlan helyzetet, új, megoldásra váró feladatot. Nézzük Péter gyors helyzetfelismerő képességét.

"Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek."

A harmadik legfontosabb összetevője a változtatásnak az érzelmi intelligencia. Azaz ismernünk és irányítanunk kell tudni saját érzelmi reakcióinkat. (Ez segít abban, hogy motiváltak és empatikusak maradjunk a nehézségek ellenére is.) Péter nem úgy viselkedik, mint később az 5000 ember megvendégelését követően többen, akik elveszítve a józan ítélőképességüket, Jézus vendéglátását követően királlyá akarják tenni, hogy befektetett munka nélkül élhessenek jól. Visszafogottság, alázat, belátás - ez jellemzi Pétert:

"Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

Végül pedig a stressztűrő képességünket kell növelni annak érdekében, hogy kibírjuk a változással járó stresszt. Van emberünk? Péternek?

"...szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik."

4. És kész

A változás utolsó fázisa, amikor elkészült a mű. Ebben a szakaszban már megfigyelhető a teljesítmény- és hatékonyságbeli növekedés. Ha a változás sikeres, garantáltan jobban fogjuk érezni magunkat a kiinduló állapothoz képest. Nemrég Péter még egy eredménytelen halászatot követően rendezgette a hálóját, a történet végén pedig már Jézus  után indul. S láttuk mindennek a folyamatát, ahogy eljutott Péter egyik állapotból a másikba.

Kedves Olvasó!

Változni TUDNI kell! Személyes vágyunk, érezzük szükségét és keressük a megfelelő  módszert. Jézus ma megállt életünk partján, s látva rajtunk a bennünk lévő gondolatokat, megszólított. Adjon Isten Lelke ezen a bibliai történeten keresztül kellő tudást ahhoz, hogy a szükséges változást meg tudjuk élni. Kezdjünk neki most!

Mit tanít a Szentírás, miért fontos a gyökérzet? Az Ószövetségben, Jeremiás próféta könyvében olvassuk, hogy „áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” Ha nem megfelelő a gyökérzeted, akkor nem fogsz gyümölcsöt teremni. Ez a néhány igevers rámutat arra, hogy miért van szükség a gyökérzetre: hogy a kemény időszakot is átvészeld. Ahogy a növény a szárazság és a hőség időszakait így tudja túlélni, mi a feszültségterhes, próbákkal teletűzdelt, kilátástalan helyzetekben kapunk erőt a gyökérzeten keresztül.

Olvastam egyszer a kaliforniai vörösfáról, amely képes nagy erdőtüzeknek is ellenállni és még akkor is életben marad, ha egy-másfél méteres hasadék van a törzsén. De hogy közelebbi példát hozzak, gondoljunk csak a tölgyfára. Egy jó kifejlett példánynak olyan elképesztő gyökere van, hogyha azt hosszába egymáshoz illesztenénk, akár több száz kilométer hosszú gyökeret kapnánk! Ezért olyan szilárdak ezek a fák.

A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan.” Mit jelent ez? Azt, hogy az életben néha ki kell bírni olyan dolgokat, amikhez hozzá vagy szokva. Az aszályt. Amikor nincs érzelmi támaszod, nincsenek barátaid, jó egészséged, alig van időd, pénzed kevés vagy semmi, akkor hogy viseled életed száraz időszakait? Lekókadsz? Kiszáradsz és elvisz a szél?

És hogyan lehet nekem szilárd gyökérzetem?

A zsoltáros a következőt ajánlja: „az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” A zsoltáros a rendíthetetlen életről beszél, a gyökerekkel rendelkező életről. Azt mondja, hogy úgy lehet gyökeret ereszteni, ha Isten igéjét olvassuk, és arról elmélkedünk. Ugyanezt találjuk az Újszövetségben, a kolossé levélben: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”

Szánj időt rá és olvasd Isten igéjét, elmélkedj róla, tanuld és fogadd meg. Ugyanis így lehet mély lelki gyökereket ereszteni. Olyan gyökereket, amelyek mélyre hatolnak Isten igéjének talajába. Ezek a gyökerek lehetővé teszik, hogy elviseld a feszültség hevét, a próbák tüzét, a nincstelenséget, a tikkasztó szárazságot.

Kedves élettervező Olvasóm! Íme, a gyümölcsöző keresztyén élet egyik alappillére. Jézus mondja: „én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon”.